CRAPE interjú, 2002

Lejjebb olvashatjátok azt a Crape interjút, ami eredetileg az Offline c. extrémsport magazinban jelent meg 2002-ben. Érdekes amit akkor mondott, mert sok helyen ma is megállja a helyét.
Mindezek mellett jelen interjút egy sorozat első elemeként szeretnénk újra leközölni, megosztani. A következő interjú megjelenése attól függ, hogy a megkeresett firkászok a kiküldött kérdésekre mikor válaszolnak. Kíváncsian várjuk a megjegyzéseket a facebook kommentek közé!

– Neved, csoportod?
Nevem: Crape, Direkt.
Csoportjaim pedig a KSekta, GRWarriors, BSKommando

– Mióta foglalkozol graffitivel?
1995-ben készítettem az első rajzom.

-Mi a véleményed a mai Toy-okról, mit tanácsolnál nekik a fejlődés érdekében?
Sajnos elég sokan vannak most is, akik nem gondolkodnak és annak ellenére, hogy rajzolni sem tudnak, egyből mennek a vonatra vagy utcára fújkálni. Széttagelnek mindent kriksz-krakszokkal és szétküldik a falakat fos rajzokkal. Inkább rajzolna, gyakorolna gyárfalakon és nem a vonatokon… Azt tanácsolom, hogy néhány évet gyaksizzanak előtte papíron, csak aztán menjenek el megmutatni magukat a nagyvilágnak.

-Mit szeretsz jobban? Street-et vagy vonatot festeni?
Mindent szeretek fújni, mindennek megvan a maga feelingje.
Vonatozni azért szeretek mert elviszi a nevemet az ország bármely pontjára, ráadásul egész nyugis megcsinálni őket, feltéve ha tudsz olyan yardot találni, amit még nem lőttek ki. Streetet persze parásabb festeni, sok a rendőr, a polgárőr, az önjelölt Rambo stb. De megéri, mert legközelebb is ott lesz nem megy el sehova, addig marad amíg le nem festik. Egy kicsit a tied is lesz a város, hacsak egy kicsit is, de a tiéd. Line-ra szinte legál fújni, szinte senkit sem zavar. Legált is szeretek fújni, mert van idő az aprólékos munkára, egy kis spira ide, egy kis spira oda.

-Érdekel a hírnév?
Nem érdekel. Saját magamért csinálom az egészet.

-Mióta írod a GRW-t?
1 Éve.

-Story?
Vidéken festettünk vonatot, már majdnem kész voltunk, amikor avonat mögül két rendőr közeledett felénk. Harsányan kurjongattak. Mindenki futott, amerre látott. Én bebújtam egy bokorba, amin a sötétben nem láttam, hogy igencsak beteg bokrot találtam. Levél alig volt rajta. Ezek után reflektorfényben találtam magam, sajnos a rendőrökében. Ezután egy másik bokorból szedték elő egy másik haveromat. Irány az őrszoba.. Pár órányi tagadás után, bizonyíték hiányában elengedtek.

-Rendőrpara?
Szinte ugyanúgy kezdődött, mint az előző story (vidék, vonat, rendőrök, ordítozás) Mindenki fut, amerre lát – szántóföld maraton. A rendőrök, – lehet, hogy valamilyen pszichofilmet néztek, mert üvöltöztek, hogy állj vagy lövök és lőttek is vagy ötöt-hatot. Gondolom a levegőbe, mert senki nem lett lyukas. Futás tovább. Az egyik zsarut sikerült leráznunk, de vesztemre pont belefutottam a másik rendőrbe. Elkaptak, kész vége, csupa festék volt a kezem, tehát a tagadás lehetetlen volt, viszont szerencsémre pénzbüntetéssel megúsztam a dolgot.

-Külföldi fújás?
Igen, festettem egy-két külföldi városban. Szlovákiában elég nyugisnak néz ki a helyzet. A fővárosban kb 20 writer van és 2 yard. Ennek ellenére szét vannak festve a helyi vonatok. Mi például délután 5-kor tudtuk fújni az egyiket. Ausztriában is jártam párszor. Megfestett vagonokat nem láttam még arrafelé, de mi azért vonatot, metrót próbáltunk több-kevesebb sikerrel fújni. Vonatot egyszer sikerült is megfesteni, ráadásul nappal. Amikor metróval próbáltuk ugyanezt, a kerítés bontásig jutottunk el, de 10 percen belül megjelent egy rendőrautó… szóval futás

-Üdvözlet?
Mindenkit, főleg a csoporttársaimat.